(K)Rémtörténet Sanyitól

Győr mellett jártam egy kiss faluban, ahol egyszercsak megpillantottam egy gyönyörű cukrászdát. Szokásomhoz híven, bementem. Szokásomhoz híven, mert minden szép új cukrászdába bemegyek és mindenhol francia krémest veszek, de csak miután megkérdeztem, hogy ők készítik-e az ott kapható sütiket. Ha nem, kifejezem csalódásomat és elköszönök. Most a következő történt:
- Jó napot!
- Üdvözlöm! Mit adhatok?
- 2 francia krémest. Köszönöm. (elkezd nyúlni értük) őő, egy pillanat! Itt készítik a sütiket?
- Nem! Győrből hozatjuk egy nagy cukrászdából.
- Áá, akkor mégse kérek. Azt hittem itt helyi különlegességek vannak.
- Azok vannak, Uram! (pillanatra értetlenül nézek, majd abban pillanatban leesik, amikor kimondja) Hiszen Győr is egy hely!
- :))) oké. Tudja mit, adjon kettőt abból a csokis patkóból. Köszönöm. És hogy megy így télen az üzlet?
- Ilyenkor nem a legjobb! Már várjuk a fagyis időszakot.
- Értem. A fagyis időszakot. És hogy a fagy is elmúljon?
- :)) tudja mit, kap egy 3. sütit ajándékba.
Majd ki tud jobban röhögni verseny, fizetés, elköszönés.
És tuti, hogy legközelebb is bemegyek, és hozok francia krémest is, Nektekiss;)